Még az ősszel láttam meg ezt a gyönyörű, egykilós csülköt a hentesnél, és nem tudtam neki ellenállni. Nem volt kövér, csak a kötelező párcentis úszógumi vette körül, különben világos színhús az egész.
Aztán közbejöttek dolgok, és János kórházba került, a csülök meg a mélyhűtőbe. János első itthon töltött hétvégéjére viszont előkaptam és megsütöttem, hogy aztán testvériesen megosztozzunk rajta.
Életem legjobb sült husija lett belőle. Megpróbálom felidézni, hogy hogy sikerült ez:
3 gerezd fokhagymát, sok rozmaringot, sót és egy kis barbeque fűszerkeveréket olivával jól összetörtem és összetrutyiztam egy mozsárban. A husiba a csont mellett egy vékony késsel csináltam egy kis helyet, és begyömöszöltem a fűszeres olajat. Néhány további hasonló lukat kreáltam, a maradék páccal pedig alaposan átkentem a csülök bőrét. Beletettem egy römer topfba, és semmit nem tettem alá, hanem úgy ahogy volt, be a sütőbe.
200 fokon sütöttem vagy két órát (néha-néha megforgatva az ellenőrzésekkor), aztán 220-on még legalább fél órát, tán még többet is sült. Amikor teljesen megpuhult, levettem az edény fedelét, ráöntöttem egy deci sört, és full felső lángon megpirítottam (úgy 10 perc alatt).
Elzártam a sütőt, de hagytam, hogy együtt hűljenek ki. Hihetetlenül jó lett.
