A libamáj a legfinomabb étel a világon. És a legeslegjobban a nagymamám készíti, de egy ideje már egy ideje igyekeztem ellesni tőle a trükköket. Ő persze leggyakrabban zsírjára süti, hogy - amíg egy csepp is van belőle - mást se egyen a család, de én ősszel az Ádámnak roston készítettem el, és erre sem volt panasz.
Mindig friss, hízott libamájat veszek, kb. 20 dekát egy főre. Megmosom és nem egész egy ujjnyira szeletelem fel. Finoman megsózom. (Nem, nem fog megkeményedni sütés közben.) Ha a máj nem elég száraz, nagyon vékonyan lisztbe is lehet forgatni, de ez nem feltétlenül szükséges.
Lapos serpenyőben forróra hevítek egy kis libazsírt, fokhagymagerezdeket szórok bele, majd óvatosan beleteszem, és mindkét oldalán megsütöm a szeleteket. Kb. 5-5 perc kell nekik. Fontos, hogy csak tompa eszközzel nyúljunk a májhoz, nem szabad megszúrni, mert kifolyik a belső zamatos lé, és akkor hamar kiszárad, kesernyés lesz. A színénéről lehet tudni, hogy már jó.
Amikor kiveszem őket, még egy icipici sót, egy kis őrölt borsot kaphatnak.
Télen nagyon finom hozzá a chilis, sült barack, de én most salátákat találtam ki hozzájuk.
