Nekem a nyárhoz elmaradhatatlanul hozzátartozik a kovászos uborka. Nyáron azt eszem mindenhez.
Régebben a nagymamám csinálta - verhetetlen volt benne, soha, sehol nem ettem olyan jót - tavaly óta én.
A recept többször kipróbált, és ha jól süt a nap, akkor pont olyan lesz, mint az övé.
Először is előkészítek egy erre a célra beszerzett háromliteres befőttesüveget. Kimosom, kitörölgetem.
Az uborkákat dörzsi szivaccsal alaposan megtisztítom, ha kell, levágom a kis szárukat, és mind a két végén bemetszem őket (90 fokkal elforgatva). Közben felteszek egy nagy kanna vizet főni.
Az üveget elfektetem a pulton, a fenekére teszek egy csokor kaprot, utána elkezdem belefektetni az uborkákat, szorosan egymáshoz préselve őket. Egy egy kész sor után beleszórok egész gerezd fokhagymákat. Amikor már majdnem tele az üveg, akkor jön újra a fokhagyma, a második csokor kapor, majd a kenyér, aminek be kell fedni az egészet.
És a forró, sós vizet a kenyéren át óvatosan az uborkákra öntöm. Ez az öntögetés a legmacerásabb és kicsit pancsos, de azért nem kivitelezhetetlen. Ha színültig fel van öntve az üveg, ráteszem a fedőt, de nem csavarom rá, de egy tányérral is le lehet fedni. A vizet megtartom, mert az elpárolgott, kifutott vizet minden nap ezzel öntöm után.
Ha kész, mehet ki a napra. Praktikus egy kánikulai szombat reggel kitenni, akkor ki sem hűl, napközben egyszer-egyszer pedig meg lehet forgatni.
Kánikulában úgy három nap alatt van kész, de a színén úgyis látszik, hogy mikor.
