A fügével először az óvodában találkozunk, amikor asztalt állapotban előkerül a mandarin és a szaloncukor mellől a mikulászacskóból. Ebben az életkorban még nem egyértelmű a siker, az aszalt fügét általában végül a felnőttek eszik meg.

Felnőttként - eltekintve azoktól az exkluzív zöldségesstandoktól, ahol darabra árulják - egy-egy nyárvégi tengerparti nyaralás során találkozhatunk vele, láthatjuk, ahogy a helyiek nagy fahordókon vagy tálcákon a napon szárítják. A szárított, de még nem szikkadt fügéhez ilyenkor a piacokon lehet hozzájutni, és nem is szabad kihagyni, hogy vegyünk belőle legalább egy kóstolónyit.

Az utóbbi nyarak azonban már Magyarországon is lehetővé tették, hogy ne csak egy-két védett kertben bújjon meg egy-egy fügebokor, amin csak a különösen forró nyarakon érett meg a termés. Egyre gyakrabban juthatunk hozzá frissen, ami nagy szerencse, mert a füge az egyik legkülönlegesebb aromájú nyári gyümölcs.

Akármelyik fajtával találkozunk - a lilásbordó kisebbekkel vagy a körte méretű sárga fügével - ne idegenkedjünk tőle, hiszen az egész gyümölcs héjastól, magostól ehető. A benne lévő magocskák is egészségesek, a magas rosttartalom méregtelenítő hatású és segíti az emésztést.

A fügéből remek csemegék készíthetők, például friss, ízes sajttal és finom sonkával kiváló előétel, de fehér húsokhoz mártásként is kitűnő. Gondos háziasszonyok fügelekvárt vagy fügebort is készíthetnek, ha nem fogy el a hűtőben a csak pár napig eltartható, friss gyümölcs.